A hajtási mechanizmusok és a mozgási módok különbségei alapján a közönséges bukópolírozókat elsősorban a következő típusokba sorolják:
1. Vibrációs polírozók: Ennél a típusnál a billenő tartály vibrációs motort használ a nagy-frekvenciás, alacsony-amplitúdójú, háromdimenziós rezgések generálására. Ezeknek a rezgéseknek a hatására a tartályban lévő munkadarabok és csiszolóanyag körkörös, spirális vagy örvényszerű{5}}pályákon mozognak. Ez a mozgásmód alapos érintkezést biztosít a munkadarabok és a közeg között, ami finom, de egyenletes csiszolási műveletet eredményez. Különösen jól-alkalmas precíziós alkatrészek, könnyen deformálható alkatrészek vagy összetett belső üregekkel rendelkező munkadarabok megmunkálására, kivételes sorjázási és felületsimítási eredményeket biztosítva.
2. Rotációs polírozók: Ez egy hagyományosabb típus, amelyben a bukótartály állandó sebességgel forog egy vízszintes vagy ferde tengely körül. A gravitáció hatására a dob belsejében lévő munkadarabok és közegek egy bizonyos magasságba felemelkednek, mielőtt visszacsúsznának, így a csúszó és gördülő műveletek kombinációja jön létre. Ez a kialakítás egyszerű szerkezettel rendelkezik, és alkalmas olyan tételek kötegelt feldolgozására,-például öntvények és bélyegzett alkatrészek-, ahol a felületkezelési követelmények nem rendkívül szigorúak.
3. Centrifugális polírozók: Ez egy rendkívül hatékony változat, jellemzően több bukótartályral van felszerelve, amelyek egy központi tengely körül forognak, miközben egyidejűleg a saját tengelyükön forognak. A nagy-sebességű forgás által generált erőteljes centrifugális erők felgyorsítják a közeg és a munkadarabok közötti relatív mozgást, ezáltal jelentősen lerövidítik a polírozási ciklust. Ez a típus ideális nagy keménységű munkadarabok megmunkálásához, vagy olyan munkadarabok megmunkálásához, amelyek gyors anyageltávolítást igényelnek (lerakódáscsökkentés), vagy magas -fényű felületet igényelnek.
Különböző mozgásmódjaik ellenére ezeknek a gépeknek az alapelve konzisztens marad: mechanikai erőt alkalmaznak a munkadarabok és a csiszolóközeg közötti relatív mozgás mozgatására ellenőrzött környezetben, ezáltal kihasználva a súrlódást a felület simítása érdekében.
